Kedves Icurka!

Biztos vagy benne, hogy a megnyilatkozásaid mögött nem személyes ellenszenv áll?
Sokszor úgy ítélkezünk, hogy nem mondjuk ki, hanem magunkban alkotjuk meg az ítéletet, és ezután megpróbálunk ennek másokat is megnyerni.
Ezzel elvesszük a befolyásolttól és a "megítélttől" is a lehetőségét, hogy előítélet mentes kontaktust alakítsanak ki - közvetlenül ismerjék meg a másikat.

Ez nem bátorság, hanem a saját egonk túlzott ráerőszakolása a másik emberre.
A különbség valóban kicsinek tűnik, de a végeredményt tekintve van jelentősége.

Én nem állítom magamról, hogy nem teszek így néha, bár igyekszem nem nagyon erőszakos lenni. Én ezt nem gyávaságnak, hanem tapintatnak nevezném - a másik ember döntési szabadságát tisztelem vele.

Sajnos nekem nem mindig sikerül, sőt a legtöbbünknek nem. Neked sem...

Szia Márti,

fényévnyi távolságra vagyunk némely ( vagy sok ? ) gondolatot illetően.

Nem mondok ítéletet, más se mond, ergo nincs vitaalap.
Kell némi bátorság ( nem ego ) az igazság kiderítéséhez is.

Icurka

Ki ismeri az igazságot? Biztos vagy te az igazadban?
Hiszen a legtöbb ember arra sem emlékszik pontosan, hogy mit is tett néhány órával ezelőtt...
Bármely ítélethez bizonyítékok kellenek, s ha az nincs, akkor az ettől kezdve hiteltelen...
A többi emberi tákolmány, s mindenki a maga módján próbál az igazsághoz közelíteni vagy a maga érdekei szerint ferdíteni.

Az Igazság odafenn van..
Az embernek a segítsége a lelkiismerete, azonban az sem mindenkinek egyformán működik.

De ahhoz, hogy ítélkezz, legalább akkora ego kell ám!
Te nem ítélkezel, úgy gondolod?

Mekkora egótok van ! Akárki valami véleményt megformál "ellenetek", azonnal a betonba veritek ( szerintetek ). De nem sikerül...

Az igazság győz.

Icurka