Jó volt ez a nóta! Sok úgynevezett mozgalmi dalt tanultunk és énekeltünk, aminek mozgalmas zenéje volt, a szövegével meg nem sokat törődtünk. Az volt a jó, hogy teli totokból lehetett üvölteni. Akkor ezeket az énekeket mindenki tudta. Kíváncsi lennék, hányan tudnánk újra elénekelni.
Nekem ne mondja senki, hogy nem nevetett, miközben a mintamókust énekelte. Főleg miután megtanulta az igazi szöveggel: A Trabantos oly vidám. Ezután már akkor is ez jutott eszembe, ha történetesen rendes szöveggel kellett énekelni
:)

Jó nosztalgiázni. A faros busz közlekedett Budapest - Dunaújváros között is. Emlékszem, nagyon nem szerettük, ha csak hátul volt ülőhely, mert ott nagyon hangos volt.
Énekelni mi is rengeteget énekeltünk. Sokat jártunk iskolai úgynevezett tanulmányi kirándulásra autóbusszal. Pista bácsi vezette a buszt. Egész úton zengett a hangos dalolásunktól. Senkit nem zavart, hogy van-e jó hangja, vagy nincs. Lényeg a nóta és jó kedv volt. Ha senki nem hallja, ma is énekelgetek, de csak magamnak.
Arra gondoltam, hogy Diósdon van három kórus. Mindegyik komolyzenei. Kellene alakítani magyarnóta, népdal énekeket előadó csoportot. Néha mi is nótázunk a nyugdíjas klubban. Vezetőre lenne szükség, aki irányítani tudná a csoportot.

Bocsánat, javítás: Hűvösvölgyben!

Kedves noname!
Milyen furcsa véletlen, én is úttörővasutas voltam 4 éven át. Igaz nem zenekaros, hanem énekkaros a X. csoportban (másik énekkaros csoport a III. csoport volt). Már régóta nem énekelek, (van önkritikám) és nem is értem hogyan kerülhettem oda az énekkarba, sosem volt annyira jó hangom és hallásom. Mégis rengeteg előadáson, szereplésen vettünk részt, sok helyen jártunk a zenekarral együtt természetesen.Engem egy életre megfertőzött a vasút, ma is ezzel foglalkozom "nagyban". Ott szerettem bele ebbe a munkába kb. 10 évesen, és ahol tudom, népszerüsítem. A zenekarból több ismerősöm is van, a nosztalgia- szolgálatokon szuper találkozni a régi ismerősökkel! Remélem szeptember elején találkozunk Hüvösvölgyben!
Ha együtt megyünk fel a szolgálati vonattal, együtt énekeljük az alagútban, hogy: Rontása tört ránk a dúló viharnak....
Üdv: szero64

Kaposváron van egy nagy Volánbusz-telep. Van ott egy felújított farmotoros Ikarus. Ezt a tipust hívták Farosnak. És a busz rendszáma érdekes módon: Faros-1. Nagyon jól néz ki. és használják!

Strand: én a Cinkotain voltam annó, ami már szintén nem létezik.

HÉV: Fiatal koromban a rákosszentmihályi síneket kerülgettem, több helyen még ma is megvannak a régi korlátok. A síneket azóta felszedték

Pszichológiai kezelések helyett sokminden jó lehet, többek közt például a mesélés:)))

Kiskiflinek üzenem: fogok még mesélni, de csak röviden.
Ilonkának igaza van. Ma már csak emlék a tétényi HÉV. A busz talán praktikusabb.
Kerekessel egyetértek. Kár, hogy ma már nem igen énekelnek. Énekre is
van gyermekkori történetem. /Egyébként mi, idősebbek a hagyományőrző-ben dalolgatunk időnként./
borzinak is azt üzenem, fogok még írni - ha el nem unják.
nonaménak gratulálok, hogy a Gyermekvasúton szolgálhatott.
Később mesélek egy rövid kis történetet a vasútról.
Most visszatérek egy kérdéssel a HÉV-re. Sok dologra emlékezünk, de vannak "lyukas" pontok is. Jól emlékezem, hogy a HÉV két kocsival, lecsa-pós ajtóval közlekedett? Belső terében kétszemélyes padok voltak?

Ha már a közlekedés múltjánál tartunk, nekem is van egy kötött pályás emlékem. Nevezetesen a MÁV Széchenyi-hegyi Űttörővasút, ma Gyermekvasút!
A Budai-hegység legszebb részein kanyarog végig, több mint 11km hosszan. A vasút lényege az, hogy mindent gyerekek irányítnak, felnöttek felügyelete alatt. Én 10 évesen kerültem oda és egy tanfolyam elvégzése után léphettünk szolgálatba. 15 naponként mindig más-más helyre és bosztásba. Természetesen aznap nem mentünk iskolába, de ez nem volt probléma, mert csak jó tanulók vehettek részt a munkában! Nekem külön szerencsém volt, mert a zenekari (elsö) csoportba kerültem, és itt tanultam meg zenélni kítünő tanárom Kovács Attila keze alatt. A zenekar ma már nem működik, de próbáljuk újra éleszteni. A nyáron adunk némi "koncertet" a vonaton néhány hétvégén a régi tagokkal.
Tudom ajánlani mindenkinek,hogy látogasson el ide! Remek családi kirándulási lehetőség!
Ezen kívül ajánlom minden 10 év körüli jó tanuló gyermeknek, hogy legyen vasutas! Nagyon jó! Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb élménye volt!
Akkor még 3 és 6 Ft-os jegyárakon, ma néhány százforint lehet a jegy!
Megközelíthető: a Moszkva térről az 56-os busszal, vagy villamossal, vagy a János korháztól fogaskereküvel.
Menjenek és érezzék Jól magukat!
Üdv Ernő

Azért a farmotoros Mávaut-buszról se feledkezzünk el amivel a Boldizsár utcáig utaztunk.

Most amikor néhány strandfürdő nem kezdheti meg a működését a vízforgató/tisztító hiánya miatt, ki emlékszik a ligeti strandra ahol a vízcseréhez természetes patakvizet használtak.Hetenként-kéthetenként engedték le és töltötték fel a medencét és a friss, tiszta víz hideg volt pár napig.

És a szérűskert, ahol aratás után szabályos utcarendbe összegyűjtötték a faluban termett gabonát és a traktor vontatású cséplőgép kazalról-kazalra haladva dolgozott.

Siratom a dalt, a dalolást!

Gyerekkoromban énekeltünk az iskolában: "Ha kiülünk este kapunkba, felsóhajtunk tenger bajunkba, hej Csaba a néped, jaj de vár, fényes Hadak útján, gyere már!". Élvezettel elbődültünk, kieresztettük a hangunkat. Énekeltünk otthon a bátyámmal tercelve:"Kis lak áll a nagy Duna mentében, ó mi drága e lakocska nékem..." és így tovább. A templomban: "Krisztus kenyér, s bor szinében úr s király a föld felett..." - a határban cseresznyeszedéskor: "Megérett a csongorádi cseresznye, szürömet a rózsám kitette." - kukoricafosztáskor a pajtában a félnótásnak ismert Mari néni kezdte: "Gyólya, gólya, hosszúlábú gólya, szépen kérlek, ne szállj le a tóra, mer a tóba fürödnek a lányok, gólyamadár, szégyent ne hozz rájok." A dohányszáritóban fönt a gerendákon mint majmok a fán, Kotró Laci kezdte el: "Mához egy hétre már nem leszek itt, elvisz a gyors vonat engemet is..." - kiránduláskor: "Megjött már a fecskemadár, fészket rakott nálunk..." Szóval mindig! És micsoda boldog időtöltés volt!

Énekeltünk katonakoromban is, még az ötvenes évek elején: "Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd, indul az izmos munkásbrigád,..." A szöveg nem zavart, nóta közben nem létezett a világ, csak a nóta volt, az éneklés és a pillanat. Közben ugy telt az idő, hogy észre se vettük.

Hol van ez ma már!? A gyerekeim nem szoktak, nem tudnak énekelni. Más gyerekek se. A Mai ember nem énekel. Én se már, kivéve a hosszú autóutakat, ha egyedül vezetek, énekelek mindent, mint a bolond, egyedül, magamnak, a fáradság ellen, az idő gyorsabb múlatása miatt.

Kár, hogy ma már nem énekelnek, nagy kár! Én elterjeszteném most is, jó lenne a pszichológiai kezelések helyett.

Kedves Gnekat!
Jártam én is ezen a HÉV vonalon. Akkor tanultam a Borgazdasági Technikumban, aminek ablakából láttuk.
Később megrövidítették a vonalát, és csak Budafokon a Városháztérig járt.1Ft40fillér volt az átszállójegy, amivel 4 egymáshoz csatlakozó villamoson lehetett utazni.
Valamikor 1963 körül szünt meg a HÉV, és helyette a 43-as vllamos járt ugyanezen a vonalon. Amit aztán megint megrövídítettek, de ez már az 1980-as években történt. A síneket is felszedték. Ma már ez a szám sem létezik.

Nna!
Hát ha annyi minden, akkor el lehet kezdeni ide beírkálni! Kíváncsian várom/juk.
Most te jösz!!!
:)

Kedves Kiskifli!
Ez óriási ötlet, gratulálok!!! Annyi dolog jutott eszembe amióta írtál, de örömmel várom a többi retro-hozzászólást is. Ez fantasztikus! Rengeteg egybeesés lehet, de ha nincs is, a múlt felidézése is kellemes! Írni és olvasni is.
Üdv: szero64

Kedves Katica!

Tudtam, hogy fog ide írni! Nagyon örülök. Valahol rokonlelkek vagyunk. Csak én egy kicsit később kezdtem. Még még meséljen!
:)

Kedves Kiskifli! Retro-történetei kedves gyermekkori emlékeket ébresztet-
tek bennem is. Emlékezem még a zöld HÉV-re, amely a tétényi templom mellől, később a kastély utcájától indult a Móricz Zsigmond körtérig. Ott is volt váltóbot. Az akkori Gumigyárnál /nem tudom ma működik-e egyáltalán ott valamilyen üzem/, állt a szerelvény, amíg a másik meg nem érkezett.
Mi gyerekek lélegzetvisszafolytva lestük az "átadási szertartást."
Vajon van-e a fórumozók között, aki szintén járt ezen a vonalon?

S ha már elindítottam, mindjárt mesélek is egy kicsit. Tehát 8 éves koromban 2 hónapig az Újvidék téri iskolának rontottam a színvonalát:) Hja, anyai családomnak voltak őrült ötletei az iskoláztatásomat illetően. És a 64-es, majd 68-as, vagy 44-es villamosokkal mentem suliba. (Egyik se jár már) Volt egy sötétkék műszálas nadrágom, piros szivekkel a térdén, hátha így jobban bírja a strapát. Legalább a kényes helyeken dupla volt az anyagvastagság. Hát igen, a 70-es évek divatja…
Itt láttam életemben először „c” osztályt. Később, felsős koromban, (máshol) az osztálytársaim mesélték, hogy évfolyamunkban 11 első osztály indult. Vagyis volt 1.k is!
Amúgy igazán nem tudom, mi értelme volt ennek az intermezzonak. 10 éves koromig a Dunakanyarban laktunk, ott, ahol a Szobi Szörp terem. Ha csak az nem, hogy emlékeim közt újabb kispolcot kellett nyitni:)

szero64 ihletett. Ahogy a diosd.hu-n felelevenítettük a 64-es villamossal kapcsolatos emlékeinket, az az ötletem támadt, csinálhatnánk egy mesélős topicot. Én csak megnyitom. Ki-ki mesélhetne saját életéből történetet, vagy csak egyszerűen felidéznénk régi dolgokat.
Apropó villamos: ma láttam egy fényképet az Erzsébet-hídról, amikor még villamos járt rajta. Nem is volt olyan régen. Mégsem emlékszem már, a budai oldalon merre is kanyarodott tovább.
Egyszer, pár éve késő este autóztam haza, közben rádiót hallgattam. Épp egy ilyen felelevenítős, betelefonálós műsor volt. A téma a régi villamosvonalak. Meglepően sokan telcsiztek be, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fontos:)