Nos, én nem említettem sem holokausztot, sem zsidóságot. Ön adta a számba. Bár ez manapság divatos téma, de ez engem mégsem érdekel. Az író nem sorstalan, hanem gyökértelen. Gondolom, itt lehet szerepe a rasszának. Ezért ne is sajátítsuk ki magunknak. Főleg úgy ne, hogy ezt még ki is kéri magának. Bár ma olvastam, már mosakszik is.
Az, hogy valaki vendégeskedett Buchenwaldban, az nem érdem, hanem egyéni tragédia, amiért az akkori politikai elitt a felelős. Én nem érzem magam annak, ne is akarjanak bűntudatot éleszteni bennem miatta.
Valóban nem bírtam végigolvasni a tetralógiáját. Ugyanolyan gátjaim támadtak, mint például Wass Albertnél. Ízlésemnek ugyanis mindezek egyáltalán nem feleltek meg. Mindig felfordult a gyomrom, amikor megpróbáltam. Talán azért, mert államilag engedélyezettek. :-)
Hogy a szocializmus a láger folytatása volt a számára (ahol azért egész jól elvolt) és a rendszerváltás meg a balkanizálódást jelenti neki az részben (sajnos) igaz.
De ne akarják nekem az űberfasza magyarok panteonjába emelni. Lám ő is tiltakozik ellene.
A személyes érintettségéről is irt. Ime az enyém:
Dédapámat, pereputtyostól kiebrudalták az országból. A II. V.H. alatt. Ugyan nem az Auschwitzi táborba, de a vonatszerelvényen, ahol utaztatták őket, volt vagy 20-30%-os a halandóság. Pár év múlva felajánlották neki, vagy elviszik Ausztráliába ingyé, sőt még birtokot is kap, vagy saját költségen visszamegy Magyarországra, ahol már semmije sem volt.
No találja ki mit döntött. És akkor ki a Magyar?
Az élet valóban sokszínű!
- Szlartibartfaszt

„Akkor már inkább Teller Ede, aki soha nem tagadta, hogy magyar!”

Nem azt sohasem tagadta meg! Viszont nem is járta meg a koncentrációs táborokat! Sosem volt olyan közel a megaláztatáshoz, a halálhoz, mint hitsorsosai. Ha elolvasta volna,… de megelőlegezem, nem olvasta a most 80éves Kertész Imre Sorstalanság című regényét, akkor most másképpen vélekedne. Ha viszont olvasta, akkor az égvilágon semmit sem értett meg belőle.
Az a könyv egyáltalán nem a holokausztról szól. A mondanivaló sem ott van elrejtve, hogy valaki zsidó volt-e, vagy sem, rejtegetett-e zsidó üldözötteket, vagy sem, egyetértett-e a történelmi folyamatokkal vagy sem.
Hanem arról szól, hogy élünk a világban, érzelmektől elbutult aggyal, behunyt szemmel. Mindig csak az éppen orrunk előtt lévő dolgokat tudomásul véve, mindig a lehető legjobban alkalmazkodva a körülményekhez.
Kertész súlyos igazságokat mond ki az interjúban, véleményében nem találok semmi kivetnivalót, hanem sokkal inkább elgondolkodni valót, hogy mi vezette Kertész Imrét erre a véleményre.
És azon is el lehet töprengeni, amiket az újságok a Fradi vagy az MTK labdarúgó mérkőzésein történtekről írnak. Vagy, amiket a Budaházy- vagy a Magyar Gárda-perek tárgyalásain történik. Nem volt 2006. október 23. se. A sok hülye meg csak képzelődik, amikor úgy érzi, veszedelmes lenne neki villamoson, földalattin ülve Népszabadságot vagy ÉS-t olvasni. Négereket és arabokat se vertek Pesten a villamoson, pláne nem vertek zsidót. Se este, se semmikor. Vagy ezek a történetek teljesen természetesek? Az élet velejárói?



A saját családom életéből néhány mondatot: Történt, hogy 1947- ben.
kitelepítették egyik nagybátyámat családostól, mert valamikor német anyanyelvűnek vallotta magát. A felesége színmagyar származású volt. Nos hát ez a „nagynéni” sohasem bocsátotta meg, ami vele történt. A kisebbik gyerekét nem is engedte, hogy megtanuljon magyarul. Mikor megkérdeztük, hogy mire volt ez jó, azt felelte: „hát minket kidobtak, mint a szemetet”.
Nehezen ugyan, de megértettük, és nem ítéltük el.

Az élet sokszínű!

Most akkor ki szegregál?

> a szocialista évek alatt egyetlen egy államilag engedélyezett könyvet sem olvastam. Ízlésemnek ugyanis mindaz egyáltalán nem felelt meg. Mindig felfordult a gyomrom, amikor megpróbáltam.

Azért én nem nőttem fel olvasattalanul. És most nekem azért felfordult a gyomrom. Mikor ezt olvastam.

Egy magyar Nobel-díjas, aki megtagadja Magyarországot:
http://www.hirszerzo.hu/cikk.kertesz_imre_80_eves_-_nem (...)
Az indoklások közül nagyon tetszik a következő:
> az egyik döntő oka annak, hogy immár nyolc éve Berlinben él. "Mikor még Budapesten laktam, kis tranzisztoros rádiómmal mindig a fürdőszobába kellett mennem, amikor zenét akartam hallgatni, ugyanis csak ott volt jó a vétel."
Ez sem rossz:
> A magyarok régi káros szenvedélyei - a hazugság, a dolgok elfojtására való hajlam - jobban jellemzők, mint valaha.

Akkor már inkább Teller Ede, aki soha nem tagadta, hogy magyar!
Jóóó reggelt Magyarország!!!
Szlartibartfaszt

Az említett Ady vers a Szépirodalmi könyvkiadó, 1989 Láng József és Schweitzer Pál gondozásában megjelent Ady Endre összes versei II. kötetében a 390. oldalon megtalálható. A kötetekbe nem sorolt versek között.


Csodálom, hogy más kötetekben nem jelent meg. Mert szépen hangzó verset kaptunk Adytól.

Kedves Kerekes és Anonymus! Szeretem a verseket, sokszor böngészem a keresőben. Ott akadtam e valóban nem Ady stílusára jellemző versre. Kissé még el is csodálkoztam: valóban Ady írta? De közzé tettem egyrészt aktualitása, másrészt szelíd, szolíd, népdalszerű szövege miatt.

Igen, de nem igazán jellemző Ady-ra. A kiadott versek között nem szerepel. Sokkal inkább jellemző a következő verse:

Ady Endre: FELEDJETEK!...

Feledjetek, hisz jól tudtok feledni,
Szivetekben már nem gyúl láng soha,
Stréberkedő, nyomorult gyászmagyarkák
Mit néktek az aradi Golgota?
Bánjátok is, hogy az a tizenhárom
Bolondul, balgán, könnyen elveszett?
Boritsátok, boritsátok a fátyolt,
Nyomorult módra csak feledjetek!...

De lesz még itt a bosszú órájáig,
Lesz még itt szív, mely sohasem feled,
Hallunk mi még, hallunk zsoldos nyöszörgést,
A vértanúknak sirhelye felett.
Lesz még itt ünnep, melynek órájában
A büntető igazság karja ver --
És büszkén tüzzük azt a híres fátyolt
A tizenhármak oszlopára fel.

1899 október 4.

A verseskötetben én sem találtam, de a keresőben fellelhető számtalan írás részeként. Valóban Ady írta, ez is a címe. (erre ment a kérdés - gondolom)

Bocsásson meg, kedves Gnekat, de nem találom ezt a verset az Ady köteteimben. Tudna megjelölni kötetcimet, oldalt, stb., hogy megtaláljam?

Ady Endre versével emlékezzünk hőseinkre!


Október 6

Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsúcsókja.
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szívünknek egyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet.
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.

A költőknek, kiknek életművei ma már nem csak annak az osztálynak kincse, amelyből valók, és amelynek szószólói voltak, hanem mindenkié, aki magyarul beszél. Műveikről lehántjuk az esetleges politikai felhangokat, és ha csak tisztán a költészetet nézzük, akkor érzünk rá a különbözőségeikre.
József Attila mondja, hogy még a legkönnyedebb versei is mennyire összetett nyelvi, testi, lelki világnézeti folyamatok végső képletei, hogy a költemény „soha nem folyik magától, mint valami kerge patak” hanem készül tudatosan, az ízlés és elme éles vésői vágják ki a formátlan anyagból.
Ha száz év múlva meg akarja valaki érteni a magyar munkásosztály helyzetét a múlt század húszas és harmincas évei alatt, és ha erről képet akar kapni, akkor József Attila verseskötetét kell felütnie.

Mi a leglényegesebb különbség a polgári verssel összehasonlítva?

A polgári vers menekülni segít a való viszonyok közül, élet helyett szépséget ad. A polgári vers egyetlen érzést vagy hangulatot fejez ki és mélyít el, áll az időben, elzsongít. A polgári költő így szól a közönségéhez: dőlj hátra a széken, hunyd le szemed, mert verset hallasz.

József Attila így mondaná: hajolj közelebb, jól nyisd ki a szemed, élesen figyelj, gondolkozz, mert verset hallasz. Mert nála a vers nagy felfedezőút, amely nem menekülés a valóság elől, hanem lépésről lépésre, szakaszról szakaszra a mindennapi élet valóságához visz, érzésben és gondolatban egyaránt közelebb.

wotan szept.14. 22:51179.
„Melyik regényeit gondolja középszerűnek, és melyik versét pocséknak?”

Kedves Wotan! Bátorkodtam Ön előtt megvilágítani, hogy miért tartom Wasst általam nem szeretett költőnek. Feltételezem, hallgatása csak azt jelzi, hogy összegyűjti azokat az érveket, melyekkel összezúzza vélekedésemet. Bevallom, egyetlen könyvét sem tudtam végigolvasni, bár könyvtári tag lévén szerintem mindegyik megfordult a kezembe. Most egy írásműve elejét és végét szeretném nagybecsű figyelmébe ajánlani. A magam részéről kommentárt nem kívánok hozzá fűzni.




Ott állottak a palotásházban, magyari szentek. László király páncélos lépte csörrent a padlón, ahogy indulatosan járkált föl és alá. Margit, a szigeti apácák fehér köntösében, egyenesen állott és keményen, s úgy nézett Erzsébetre.
- Márpedig énelőttem előbbre való az a magyar, aki a nyomorúságban is kitart hazája mellett - mondotta szigorú, csengő hangon -, mint az, aki svábok kegyét keresi idegenben!
- Nincs igazad - tüzelt Erzsébet, megkönnyesedő szemmel -, előbbre való az, ki hűséggel tartá a szövetséget, mit köténk nyugattal, semmint az, aki eladá lelkét a pogánynak!
- László! - fordula Margit a páncélos király felé.
- Mi bajotok megint? - horkant föl a páncélos bajnok, s megállt a két asszony előtt.
- Tégy igazságot! - emelte föl Margit a hangját. - Melyik magyar előbbre való magyar: aki otthon maradt, vagy aki elmenekült?
- Aki ott halt meg a Kárpátok gerincén, fegyverrel a kezében, az előbbre való - mordult villogó szemmel a király -, a többi, az mind semmire se való!
- De aki mégis életben maradott - vetette ellen Erzsébet -, annak az volt a kötelessége, hogy tartsa a szövetséget a némettel, amit mink kötöttünk!
- Münk a némettel semmiféle szövetséget nem kötöttünk, húgom - utasította rendre László király szigorúra húzott szemmel Erzsébetet -, münk nyugattal kötöttünk szövetséget, meg a kereszténységgel.
- De ebben a német is benne foglaltatik...
- Semmivel sem inkább, mint a mi nemzetünk - pattogott László - Mit áldozott a német a kereszténységért? Semmit, a magyarhoz mérten!
- S mink mire mentünk vajjon a sok áldozattal? - szólt közbe Margit élesen. - Utak árkába került a népünk, Árpád úr földje ebek prédája lett! Ideje lenne számot vetni evvel, László bátyám. Hogy így gondoltuk-é?
A király arca elsötétedett. Szálfa alakja meggörnyedt. Néhány pillanatig némán nézte maga előtt a padlót, aztán szótlanul elfordult, és tovább dübörgött súlyos lépteivel, egyik ablaktól a másikig, oda s vissza.
- Mi értelme ennek a beszédnek? - jegyezte meg Erzsébet halkan. - Választottunk kelet s nyugat között, s nyugatot választottuk. Kész. A többi az Atya Úr dolga volt.
- Ezer kún koponya! - csattant föl a király -, de hátha rosszul választottunk?! Hát nem úgy föst-é minden odalent, mintha münk tévesztettük volna el a dolgot annak idején, s élet helyett a halál felé indítottuk el a reánk bízott népet? Nem úgy föst-é?
- De László...! - ijedt meg Erzsébet.
- Én hát, én! - döngette meg boltozatos mellét a magyarok harcos szentje. - én magam, ki ezernél több kúnnak vertem bé csákánnyal a fejét, én kérdem magamat: mi lett volna, ha annak idejében fordítva verekszem, s kúnok feje helyett svábok s taljánok sisakját likasztom halomra, he? Ha kúnnal, tatárral szövetkezve, tova Spanyolföldig toltam volna ki a magyar gyöpüt? Mi lett volna akkor?
Erzsébet szörnyülködve csapta össze a kezeit.
- László, te beszélsz így? A kereszténység pajzsa? Nyugat bástyája? László...!
Csattant a király hangja, hogy megremegtek belé a palotásház falai.

------------------------------------------------------------ ------------------------------------------------------------

Azzal intett az Úr Jézus odafönt a könyöklőn s az oszlopcsarnok kék kupoláján kettényílt a kárpit s egyszeribe rettentő fényesség öntött el mindeneket. A nagy fényességből pedig kihallatszott az Úrnak hangja, amint éppen tollba mondotta az íródeáknak:
- ... s elrendelem továbbá, hogy Mezőgyomoson Kardos Kiss Péternek fiúgyermeke szülessék, hitben erős, akaratban bátor s lélekben tiszta legyen. Hasonlatosképpen gyermeke szülessék Szegény Nagy Sándornak, Árva Bús Balázsnak, Keserü Péternek, Törődött Ferencnek s másoknak, nagy számmal. S mindezen születendő magyarok legyenek hitben erősebbek, akaratban bátrabbak s lélekben tisztábbak az ők atyáiknál és sorsban szerencsésebbek... ezennel elrendelem...
A szemvakító fényességben egyenként hulltak térdre a magyari szentek s szemükből kicsordultak a hála könnyei. Végiggördültek a ragyogókék pádimentumon, valahol egy kis likon kiestek s aláhullottak a földre.
S minden csepp egy-egy újszülöttnek hullott a homlokára.

Kedves Anonymus,

Ha megfigyeli, a 205-ös, 211-es hozzászólásáig mindössze véleménykülönbségek ütik fel fejüket a vitában.
Ott aztán önnél "elszakad a cérna", személyeskedni kezd és elhatározza, hogy elégtételt vesz korábbi, vélt sérelmeiért. Sajnálatos.

A végére pedig marad a szokásos "én befejeztem" fordulata. Sajnálom. Majd egyszer megmaradunk az érzelemmentes észérveknél.

Megjegyzem még, hogy ha egyértelmű és értelmes kérdéseket tesz fel (ahogy eddig korábban tette is), szívesen elmondom a véleményemet (még, ha sértegetéssel is melegít rá). De #218 nem ez a kategória.

Önnek is szép napot és késztetést kívánok a személyeskedésmentes vitához!

Így igaz , de 1918 előtt meg Magyarország része volt.....

Kedves motoros!

Egy percig sem gondol arra, hogy ezt a párbeszédet mások is olvassák? Ne tegye nevetségessé önmagát! Ezt igazán nem kívánhatom!
De tudja mit? Én most ezennel befejezem. Tudomásul veszem, hogy nem kaptam meg a megfelelő választ a kérdéseimre. Pedig kíváncsi lettem volna a véleményére, de ha nem, hát nem!
Szép napot kívánok Önnek!

Anonymus

Huh, vallja be, Anonymus, hogy ""Picurka@diosd.hu fórum" babérjai tör összefüggéstelen kérdéseivel. Elkezd vekézni, majd rámsüti, hogy a terelem a témát...

Mi van Kínával? Kurva sok ember lakik ott. Sárgák. Sokat dolgoznak. Van sokezer éves kultúrájuk. Rendeztek olimpiát is. Bezzeg időzónájuk csak egy van.

Anyakoca eladó!

Tizenkét malackájával együtt.
Meg még másfél zsák kukorica.
Asztán egy jó állapotban lévő hintaszék is.

A közvetítőnek jutalmat adok! Megegyezünk na!

Ügyesen tereli a témát! Szóval, mi van a nagy Farontó mindenkire kiterjesztett, ellentmondást nem tűrő, terrorjával? Mi van a Láncos Kutyával? Miért is láncos?
És mi van Kínával? Ő is a SZU tenyeréből evett, mi?! Jó, rendben van, az hatalmas ország, azal nem szerencsés erősködni, de mi van azzal a nemzettel, akit a vicces találós kérdés úgy fogalmazott, hogy "kicsi, vörös és ugrál"?

> Ezzel most azt akarja mondani , hogy jobban jártunk Erdély nélkül ? Meg a többi elcsatolt rész nélkül ?
Nem. Azt állítottam, hogy Románia sem járt jobban a kiugrásával.

> Lényegtelen részleteket......hmmm ,
Mint a bolgár légierő eltanácsolása.

> tényleg csalódnom kell magában...magának lényegtelen...
Hja, az élet csupa csalódás :-)

Hogy az utóbbi 4-5 évben kenterbe vernek minket, nos ez nem is kérdés...

Azért azt tisztázzuk, hogy a második világháború előtt Erdély, Besszarábia és Bukovina is Románia része volt.

Ezzel most azt akarja mondani , hogy jobban jártunk Erdély nélkül ? Meg a többi elcsatolt rész nélkül ?


Lényegtelen részleteket......hmmm , tényleg csalódnom kell magában...magának lényegtelen...

Romániában többször is voltam , megnyugtatom nem olyan rossz ott a helyzet és egyre erősődnek .
Szorgalmasak , összetartanak , nagyon jó politikusok stb.

Kedves Anonymus,

Ne hagyja, hogy sértődöttsége vezérelje hozzászólását, mert az annak kárára válik!

> Vagy talán tagadja, hogy a VEKE tudományos értekezésére véletlenül bukkant rá a neten, és kezdte mindent elsöprően, szentenciaként hirdetni a megállapításait?
Ha meg nem haragszik, ez kifejezetten beteges hozzáállás.
Egyébként tagadom. Régóta ismerem a VEKE tevékenységét, millió publikációjukat olvastam az idők során. Bizonyosan ez is befolyásolta véleményemet. És egy így van jól.
Egyébként azért érzi mindent elsöprőnek akkori véleményemet, mert érdemben nem tudott azzal (sem) vitatkozni. :-)

Bizonyára sokkal jobban járt, de én ezt egyáltalán nem látom.

Kivonatolhatjuk sokféleképpen, előtérbe helyezhetünk lényegtelen részleteket, de aki azt állítja, hogy Románia elmúlt 40 éve jobban alakult mint Magyarországé, az beteg.

Hajrá kiugrás.